Olvasd el figyelmesen!
Döme az ágyában aludt. Az éjjeliszekrényen ott állt a láda, benne a talált kulcs.Hirtelen erős fény áradt ki a ládából. Döme felriadt, és rémülten kiáltott fel:
- Ez varázslat!
Felkapta a ládát és Csirip szobájába rohant:
- Csirip! Ezt nézd meg!
A két gyerek csak nézte a ládát. Valami ragyogott benne. Kinyitották, s akkor látták csak, hogy a kulcs ragyog!
- Ez egy varázskulcs! - suttogta Csirip, és kivette a kulcsot.
Abban a pillanatban megkezdődött a varázslat: Döme és Csirip egyre kisebb lett.
- Jaj, segítség! - kiáltozott Csirip.
- Mi történik velünk? - ijedezett Döme – Ez varázslat!
A kulcs már nem ragyogott. A két testvér egészen apró lett. Körülnéztek a szobában. Minden nagyon nagy volt!
- Nézd a papucsomat! Mintha egy óriásé lenne! - szólt Csirip.
- Minden olyan nagy, igen furcsa! - felelte Döme.
A fiú erőlködve felemelt egy ceruzát, Csirip meg egy gombostűt talált. Akkora volt, mint egy kard. A gyerekek nagyokat nevettek.
Odamentek a titkos szobában talált házikóhoz. Olyan volt, mint egy igazi nagy ház! Bentről valami világított.
- Menjünk be! - javasolta Döme.
Az ajtót azonban nem tudták kinyitni. Az ablakot próbálták kinyitni, amikor valami hatalmas árnyék közeledett feléjük. Döme felemelte a gombostűt. Csirip Döme háta mögé bújt......Egy kisegér volt. A két testvér nagyot nevetett, az egér pedig elfutott.
Ekkor felragyogott a varázskulcs. Döme és Csirip egyre nagyobb lett.
Vége volt a varázslatnak.
- Micsoda kaland! - mondta Döme.